Hogyan tálaljuk a gyengeségeinket?

Írta Zsolt Fodor / 2018-08-08
Hogyan tálaljuk a gyengeségeinket?

Gyakori téma lehet az állásinterjúk alkalmával, hogy az adott jelentkezőnek melyek az erősségei és a fejlesztendő területei. Ahhoz, hogy fel tudj készülni a releváns válasszal, jó tisztában lenni önmagad kompetenciáival. Ehhez érdemes átgondolni: mit találsz a legnehezebbnek, vagy mit szeretsz legkevésbé a jelenlegi munkádban?

A legelső lépés a releváns válaszhoz, hogy az azonnali reakció helyett - amely reflexszerű jellege miatt védekezésnek hat - érdemes pár másodpercet hagyni a kérdés átgondolására, és csak azután belefogni a gondolatok kifejtésébe.

Nem tanácsos olyan választ adni, amiből az következik, hogy nincs hibád, mert azt hihetik, hogy arrogáns vagy, és nem tudsz kezelni bonyolult helyzeteket, vagy halvány fogalmad sincs a kommunikáció dramaturgiai trükkjeiről.

Mit lehet hát tenni a minél jobb, de mégis reálisnak ható kialakítás érdekében?

Először is nem szabad teljes kitárulkozást tartani, mert a „túlzott őszinteség” zavarja az embereket, még ha fejvadászok vagy HR-esek, akkor is. Ahogy nem kíváncsiak például a betegségeid részleteire, vagy a szerelmi csalódásaidra, vagy bármilyen a magánéleted mélyrétegeit érintő dolgokra, úgy a munkavállalói lélektani önanalízistől is frászt kaphatnak. Tehát egyszerűen a feltett kérdésre kell válaszolni. Azonban nem elég itt megállni, hanem át kell gondolnod az erősségeidet is, amelyekkel egyensúlyozhatod a gyengeségeidet.

Az efféle kérdésekhez persze vannak jól alkalmazható fogódzók is. Érdemes végiggondolni, hogy a kollégáid milyen kérdésekkel, kérésekkel fordultak hozzád, amelyek hatására megváltozott a tevékenységed, s javulást értél el saját mércéd szerint is. Ez ahhoz segít hozzá, hogy felismerd: a gyengeségeid inkább fejleszthető területek, semmint hibák.

Ezek után mosolyogva bevallhatod, hogy természetesen nem vagy tökéletes, de ha annak éreznéd magad, az volna a legnagyobb gyengeség. Ha nem így éreznél, akkor nem vennél részt különböző képzéseken, nem látogatnál szakmai rendezvényeket, nem bújnád az internetet, nem építenéd szakmai kapcsolataidat, stb.

Az a jó, ha kisebb hibákról adsz számot, s elkerülöd a fő témákat, a szervezeten belüli boldogulás, a munkaszervezés vagy az időmenedzsment kérdéseit. Ha módod van rá, válassz ki egy olyan területet, amelynek megítélése nem befolyásolja az esélyedet, és arról beszélj. Egy IT cég marketingese például nyugodtan elismerheti, hogy eredményesebben dolgozhatna, ha a cég által gyártott vagy forgalmazott eszközök legapróbb technikai részleteivel is tisztában volna, de bizonyos mélységnél már csak alapképzettsége miatt sem tud lejjebb hatolni.

Erősséged legyen a gyengeséged!

Mi van akkor, ha az egyik gyenge pontod éppen oda esik, ahol erősnek kéne lenned az állás elnyerése érdekében? Két lehetőséged van. Vagy be kell mutatnod, hogy ez a feladat szempontjából miért is nem jelent akkora problémát számodra, és természetesen a munkaadó számára. Vagy át kell gondolnod, hogy miért is jelentkeztél erre a munkára.

A válasz mindig akkor igazán jó, ha sikerül alátámasztani egy példával. Ha például azt akarod cáfolni, hogy nem vagy elég kitartó, akkor nem elég azt mondani, hogy napi 12 órát dolgozol, hiszen mi a kitartás, ha nem ez. Hatásosabb azt mondani: „Alkalmasint valóban hazamegyek pontosan a munkaidő végén. De a legutóbbi projektnél például, amelyért felelős voltam, egyetlen percre sem adtam ki a gyeplőt a kezemből, amíg be nem fejeztük. S nem számított, hogy volt nap, amikor 16 órát kellett szolgálatban tölteni. Nem általában kell ugyanis kitartónak lenni, hanem a feladatok befejezésében.”

 

Általában véve a válaszoknak, és a példáknak arról kell szólni, hogy a gyengeségedet hogyan tünteted el, vagy változtatod erősséggé. Ha demonstrálod, hogy képes vagy kézben tartani a hiányosságaidat,  és ezek megszüntetését hogyan használod ki, hogy új erősségeket fejlessz ki, azt biztosan pozitívan fogadja minden kérdező.

 

Hogy tetszett ez a cikk?