Alapelvárás a stressztűrő képesség

Írta Zsolt Fodor / 2018-11-22
Alapelvárás a stressztűrő képesség

Az álláshirdetési portálokat böngészve egyre több olyan bejegyzéssel találkozhatunk, melyek alapvető elvárásként tüntetik fel a stressz tűrő képességünk meglétét. Meglepő módon azonban nem csak a valóban nagy felelősséggel járó pozíciókban jelölik meg ezt a tulajdonságot.

Egyre több munkahelyen olvasható a munkaköri leírásoknál alapvető igényként feltüntetve az úgy nevezett stressztűrő képesség. Meglepő módon már olyan szakmáknál is feltüntetik a higgadtság meglétét, melyeket kívülállóként nem gondolnánk stresszesnek. Például említhetünk adminisztrátort, karbantartót, csomagolót, termék összeszerelőt, festő-mázolót, villanyszerelőt kereső hirdetéseket, ám ezeknél a szakmáknál a stressz tűrés igen nehezen mérhető. Bár vannak rá tesztek, valamint alkalmazzák az úgynevezett stresszinterjút, igazi, teljesen biztos képet így sem tudnak felállítani. Főként olyan munkakörökben, amelyeknek elvileg nem alapfeltétele a nyugalom megőrzése. Adódik a kérdés tehát: vajon egy fizikai munkás esetén miért lehet szükség nagyfokú stressztűrésre? Valószínű, a vezetők a rájuk nehezedő nyomás egy részét megpróbálják áttolni az alkalmazottakra, szigorúan tartani kell a határidőt, teljesíteni a darabszámot, és az ebből eredő feszültséget kell tudni kezelniük.

A jelenlegi piaci helyzet azt várja el, hogy minél jobb minőségű terméket minél kreatívabb módon értékesítsünk. A munkavállalót általában felkészítik arra, hogyan kommunikáljon a partnerrel, a vevővel, a vásárlót azonban nem. A vevőt pedig akkor sem szabad elveszíteni, ha az nem az elvárható módon viselkedik. A konfliktusokat pedig tudni kell kezelni. A hétköznapi életben is egyre több a stressz, a munkahelyen pedig mindenkinek a legjobbat kell kihoznia magából. A feszültségből adódó problémák nem mehetnek a teljesítmény rovására. A nagyobb vállalatoknál egyet hibázik az ember, és máris búcsút intenek neki. A KKV szektorban sokkal nagyobb a bizalom, ott még nagyobb megértést tanúsítanak, de a dolgozó problémáira ott sem tudnak túlságosan tekintettel lenni.


A legnagyobb hiba tehát, hogy a dolgozók behozzák otthoni problémáikat, amikhez hozzáadódnak a munkahelyi gondok. A tennivaló is több, hiszen ha például menesztenek egy kollégát, nem vesznek fel helyette rögtön másikat, inkább szétosztják a feladatokat. Az emberek pedig mindent elvállalnak, mindenki félti a munkahelyét, senki nem mer nemet mondani. Pedig kellemes munkahelyi légkörben sokkal jobb teljesítmény érhető el.  Ezen okok mellett még fő stresszt okozó tényezőt a feladatok szervezetlensége és az összevont munkakörök jelentenek. Például, ha egy adminisztrációs munkakörben dolgozóra az alapfeladatok mellett rábízzák a reklamációk kezelését, a csekkek befizetését, valamint a szolgálati autók szervizelését.


A legtöbb tapasztalat alapján, az ad-hoc jelleggel kapott feladatok miatt - melyeket azonnal végre kell hajtani a vezetői utasítások alapján - már nem marad idő a napi rutinfeladatokra. Ennek eredményeként pedig csúszik a határidő, a dolgozó elkezd kapkodni, majd egyre nő benne a stressz. A probléma gyökere, hogy a cégek egyrészt spórolnak a létszámon, így túl nagy lesz a dolgozói teher, illetve a munkafolyamatok szervezetlenek, ennek ellenére elvárás, hogy minden jól működjön. Nem meglepő hát, hogy a stressztűrés ma már alapfeltétel majdnem minden munkakörben.

Hogy tetszett ez a cikk?