A munkaidő megfelelő beosztása

Írta Zsolt Fodor / 2019-03-13
A munkaidő megfelelő beosztása

Ha napi nyolc-tíz óra munka után is azt érezzük, hogy nem végeztünk a feladatainkkal és csak loholunk saját életünk után, akkor érdemes elemzést végezni, vajon hol folyik ki kezeink közül az idő. Az idő kezelése és az időbeosztási rutin alapján négyféle típust különböztethetünk meg.

A megengedő típus

Az ebbe a kategóriába tartozó munkavállaló lazán kezeli az időt, a 10-15 perces késések elfogadhatóak számára, nem csinál ebből kérdést. Az életét is a könnyedség és a határok laza kezelése jellemzi. Az ilyen jellem hátulütője, hogy a kényes kérdésekben is ezek a jellemvonások dominálnak. Mindent kicsit szellősen kezel, nem igazán tud egy dologra összpontosítani, és nehezebben lehet hosszabb időre a munkára fogni. Ő az, aki nem tűri az egy helyben való ülést, a monotóniát. Otthonára és irodájára sem a precíz rend, inkább a lazaság a jellemző.

Az alkalmazkodó típus

Az alkalmazkodó kategóriába tartozó személy az előző típus szöges ellentéte. Ő az, akire mindig lehet számítani, jellemző, hogy a biztonság kedvéért inkább 10 perccel előbb ott van a tárgyalás megbeszélt helyszínén. Általában feszeng, hogy el ne késsen, ne csússzon el a határidővel. Életére is a szabályok mindenek feletti betartása az iránymutató. Ő az igazi „alkalmazott” típusa, minden főnök álma. Jól tűri a monotóniát, a túlórát, az életében megjelenő domináns típusoknak behódol, és ítéletüket nem kérdőjelezi meg. A halk, visszafogott beszéd jellemző rá.

A tíz perces késők típusa

Az ebbe a kategóriába tartozók életére a mindenkori „tízperces” késés a jellemző. Reggel késve kelnek, késve indulnak el otthonról, és ezt a tulajdonságjegyet végig görgetik egész életükben, nem tudják soha behozni a lemaradást. Ez bizony sokszor kellemetlen, mikor a kapkodásban elfelejtődnek fontos dolgok, és egyfajta feszítettséget eredményeznek. Ezt a negatív rezonanciát a környezetük is érzékeli, önkéntelenül is átveszik és az ő életükre is hatással van. Mivel az időhiány miatt kapkodóbbak, sajnos munkájukban is felületesebbek az átlagosnál. Szeretnék behozni lemaradásukat, ezért néha több dolgot is megpróbálnak egyszerre intézni, ami gyakran a minőség rovására megy.

A ritka „optimális” típus

Ebbe a típusba tartoznak a legkevesebben, ők az idővel jól sáfárkodók, be tudják osztani azt és nem csúsznak el. Nem stresszelik túl magukat, csak a teherbírásuknak megfelelően vállalják a kihívásokat. Ők azok, akik reálisan ítélik meg a világot, nem terveznek erőt meghaladóan, és jól osztják be energiájukat. A munkában is a nyugodtság, a higgadtság a fő erényük, hanghordozásuk is ezt tükrözi.

Nos? Te melyikbe tartozol?

Hogy tetszett ez a cikk?